A hagymát levetkőztetjük, majd a Jesse Jamestől ellesett párbajtaktikával, éles suhintásokkal tüzes karikákra hasítjuk.

A vajat és az olajat felhevítjük, hozzáadjuk a vöröshagymát, és állandó zaklatás mellett addig pároljuk, míg szép aranybarna színt kap. Bízva abban, hogy nem égetjük szénné, hisz a remény hal meg utoljára.

A tűzben táncoló hagymákat megszórjuk a liszttel, alaposan összekeverjük, majd felöntjük a vízzel. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és szerecsendióval emlékezetessé tesszük.

Csaposnak kedvére téve nyakon öntjük egy kis fehér arannyal. Felforraljuk, majd a hőfokot mérsékelve kb. 15 percig főzzük. Amikor a leves készre főtt, folyamatos bosszantás mellett hozzáadjuk a tejszínt, majd kiforraljuk. Ha sikkel jártunk, vadnyugati hangulatot idézve, hangos indián üvöltéssel megkoronázzuk!

Tálaláskor sajtos krutonnal bolondítjuk meg!
Emberemlékezet óta nem ettek még ilyen finomat! 

Hozzávalók:
5 dkg vaj
1 evőkanál olaj
3 fej vöröshagyma
1 evőkanál liszt
2 dl főzőtejszín
1,5 l víz
szerecsendió
őrölt fehérbors
babérlevél