Ahány ház, annyi szokás. Ez a húsvéti előkészületekre különösen igaz. Hiszen nem csak tájegységenként változó, hogy éppen mivel készülnek az idősek vagy az ifjak, hanem akár még kisebb régiónként is eltérőek lehetnek a különböző hagyományőrzések.

A húsvét az egyik legfontosabb ünnep a keresztények számára. Éppen ezért az első napján vasárnap elsősorban a vallási népszokások, egyházi szertartások kapnak nagyobb szerepet. Ezen a napon emlékeznek meg Jézus feltámadásáról. Ilyenkor különösen érdemes ellátogatni egy-egy szentmisére, mivel a szertartás mellett egy körmeneten is részt vehetünk. Egyes vidékeken pálmás, máshol barkás körmeneteket is tartanak.

A szigorú hívőknek a farsang időszakát követően megkezdődik a 40 napos böjt. Ennek a mélypontja a nagypéntek, amikor is Jézus a szenvedését követően kereszthalált hal. A hétvégi körmenetek mellett ekkor passiójátékokkal és vízkereszteléssel is találkozhatunk. A böjt utáni vasárnapon kosárba pakolt sonkával, egyéb elemózsiával vonultak az emberek a templomokhoz, hogy megáldják az ételt, melyet este a családi nagyasztalnál elfogyasztanak húsvétvasárnap.

A szertartások után következhet az ünnepség. Hétfőn már korán reggel házról házra járnak a legények szódával, vödrös vízzel, hogy a lányokat megöntözhessék. Maga a locsolás a víz tisztító, megújító hatása miatt vált szokássá még a régi időkben. A falvakban sok helyen még máig vízzel locsolnak, nagyobb városokban már elterjedtebb, humánusabb változata a kölni.

A népszokás kialakulásának idején a locsolásért cserébe az ifjak szalonnát, sonkát, tojást kaptak. Ez idővel alakult, hagymahéjával, más technikákkal festették meg a tojásokat. Mára ez is modernizálódott, és sok helyen csokitojást adnak némi aprópénz kíséretében.

A hagyományőrzők azonban sok más díszítési technikát alkalmaznak a mai napig. Ilyen például a karcolás, a hímzés, az írás vagy például a patkolás.

Az egyes húsvéti szimbólumok eredetéről is érdemes néhány szót ejteni:

– TŰZ ÉS VÍZ: Nagyszombaton a templom előtt máglyát raktak, majd szentelt lánggal gyújtották meg a templom húsvéti gyertyáját. Hazánkban sokáig nagycsütörtöktől nagyszombatig nem raktak tüzet, az ünnepi ételt pedig nagyszombaton a szentelt parázs fölött főzték, amelyet a templomból hazavittek. Talán a locsolkodás az egyik legkedveltebb népszokás, amelyet a mai napig többé-kevésbé tartunk. A víz a megtisztulás eszköze, de betegségelhárító, tisztító, termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak. Úgy vélték, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik vagy megmosdik, azon nem fog a betegség.

– TOJÁS: az ősi termékenység szimbóluma világszerte, a kereszténységben a feltámadás jelképévé vált.

– BÁRÁNY: régen sokkal központibb szerepet kapott húsvétkor, ma már ezt egyre inkább felváltja a húsvéti sonka. Maga a jelkép egyébként bibliai eredetű

– SONKA: Eredetileg a gazdagságot jelképezte: úgy tartották, hogy aki sonkát eszik húsvétkor, annak bőségben lesz része az év további részében.

– BARKAÁG: A barkaág szintén régi húsvéti szimbólum, melynek eredete a virágvasárnap megünnepléséhez nyúlik vissza. A barka a Magyarországi éghajlati viszonyoknak köszönhetően a pálma és olajágak szerepét vette át, amelyekkel Jézust köszöntötték jeruzsálemi bevonulása alkalmából.

– NYÚL: eredete bizonytalan, nálunk német hatásra honosodott meg. Maga a nyúl is a termékenység szimbóluma is egyben.

Miért a nyúl tojja a tojást?

Már kisgyermekként megfogalmazódik az emberekben a gondolat: hogyan tojhatta a nyuszi a tojásokat húsvétkor? Nagyobb korunkra már persze tudjuk, hogy ez valójában nem így van, de ettől még a kérdés megválaszolatlanul marad: miért éppen a nyuszi hozza húsvétkor a tojást?

A nyulat nagyon sok kultúrában összefüggésbe hozzák a Holddal. Például a kínaiak szerint a nyúl egy olyan lény, mely a Holdon él. Vagy például a Hold Istennőjét (Eostret, akinek a nevéből származik a HÚSVÉT szó angol: Easter és német: Ostern elnevezése) nyuszi képében ábrázolták.

Egy régi legenda szerint Eostre istennő a téli időszakban egy sebzett madarat talált egy mezőn. Hogy megmentse a haláltól, átváltoztatta nyuszivá, ám ez megőrizte tojásrakó képességét. Köszönetképpen a nyuszi kidíszítette a tojásokat, és az istennőnek ajándékozta. Sokak szerint ez a történet az alapja annak, hogy a tojásokat a nyuszi tojja.
Emellett a nyúl gyakran a termékenység és a gyarapodás szimbóluma is, éppen ezért a tavasz beköszöntével a hiedelmek szerint ő az, aki minden tavasszal új életet teremt a Földön.
Azonban az sincs kizárva, hogy egy félreértés kapcsán került a húsvéti ünnepkor jelképei közé. Egyes német területeken ugyanis gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak az emberek, annak tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, rövidebben Hasel. A nyúl németül pedig Hase. A húsvéti nyúl ma már mindenképpen népszerűvé vált, valószínűleg szaporasága és éjszakai állat mivolta miatt, ahogy már említettem, a termékenységet szimbolizálja.
Ennek megfelelően tehát a történet eredete nem pontosan tisztázott, egy valami biztos. Kicsi és nagy egyaránt szívesen gyűjti be húsvétkor ezeket a finomságokat, melyeket természetesen nem csak valódi tojásból, hanem marcipánból, csokoládéból, és egyéb nyalánkságokból egyaránt elkészíthetünk.
Ehhez hamarosan néhány ötletet, tanácsot is olvashatsz oldalunkon.

Jó ötlet akár az is, hogy gyermekünknek kisnyuszit „bérlük” húsvétre. Sok tenyésztő vállalja, hogy bérbe ad húsvétkor pár hétre kisnyuszit, majd az ünnep végén vissza is veszi azt. Szuper meglepetés lehet gyerkőcünknek Húsvétra.