Kislányként nem igazán vonzott a konyha világa. Aztán 18 évesen férjhez mentem, és egyből a konyha képzeletbeli mélyvizében találtam magam. Ekkor tudatosult bennem, hogy, bár korábban nem érdekelt ez a terület, azért tudat alatt minden apró kis fortélyt és praktikát elraktározott az agyam, amit édesanyámtól láttam. Hogyan legyünk jó vendéglátók, mik a terítés íratlan szabályai, hogyan tálaljuk fel az ételt, hogy az már a szemnek is tetszetős legyen, stb. Elvégre a családban szinte mindenkinek volt valami köze a vendéglátáshoz, még ha csak távolról is, s én igyekeztem megfelelni azoknak a képzeletbeli elvárásoknak, amit ez jelentett.

Az azóta eltelt 25 év alatt, közel 30-35 ezer ételt készítettem el. Leveseket, előételt, tésztaféléket, főételt és desszerteket. Az évek során mindig más és más kihívások jelentkeztek. Mert ugye, nem egyszerű egy kisgyerek, vagy egy kamaszlány íz világát összeegyeztetni egy meglett férfi igényeivel, vagy egy kényszerből diétázó nagypapa elvárásaival. De akár egy hétköznapi, munka után gyorsan elkészülő könnyű vacsora megfőzése volt a feladat, akár egy ünnepi menüsor kitalálása és elkészítése, mindig a tökéletességre törekedtem. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez mindig sikerült is. Természetesen nekem is voltak kevésbé sikeres főzéseim, elfűszerezett ételeim. De közben az otthonról hozott, és az iskolapadban megszerzett gasztronómiai tudás tovább nőtt, újabb és újabb praktikákra jöttem rá, igyekeztem gyarapítani konyhai ismereteimet. És ami a legfontosabb, mindezt örömmel, jókedvvel csinálni! Mert a főzés öröm!

Ars poeticám:

Mindegy, hogy milyen ételt főzöl, ha örömmel teszed és jó szívvel, az érződni fog az elkészült étel ízében!

Weboldal: www.oromkonyha.hu

Facebook: Örömkonyha